2017. január 13., péntek

Jön a farsang!

Január vége volt és a karácsonykor lehullott hó most csak foltokban jelezte, hogy holle anyó megtette a kötelességét és fehér volt a tavalyi ünnep. A hirtelen felszökött hőmérséklet pár nap alatt eltüntette a több, mint harminc centis havat. A langy tavaszi szellő a tavasz ígéretét hozta, pedig még igencsak a tél közepén járt az idő.  1977 ugyanolyan unalmasan, sárosan és szürkén kezdődött mint az összes többi január. Ráadásul iskolaidő volt, tehát semmi de semmi érdekes nem történt. Azaz csak annyi, hogy környezetismeret órán bejött Laci bácsi az igazgató és meghirdette,  hogy a következő hétvégén, tehát február első hetében farsang lesz. Mindenki izgatottan susmorogni kezdett már az órán, hogy milyen jelmezbe fog jönni. Kriszti és Zsuzsi egymás mellett ültek a második padban. Szerencsére már nem Kriszti volt a legkisebb, a tavaly érkezett Tóth Ági egy hajszállal talán kisebb volt, így ő került az első padba Emi néni figyelmének a középpontjába. 
- Te mi leszel? - kérdezte Kriszti a barátnőjét.
- Talán tündér, vagy Piroska..., és Te? 
- Egyértelmű, hogy kovboj - szögezte le a tényt Kriszti.
- De kovbojok és indiánok  a fiúk szoktak lenni.
- Miért? Lány kovbojról még nem hallottál?
- Hát nem.
- De én meg igen, és kovboj leszek. Anyunak van egy nagy kalapja, igaz, hogy sárga, fekete pöttyökkel, de tisztára úgy néz ki mint a kovbojok kalapja. Egy kendőt teszek a nyakamba, meg a piros farmeringem....jó nem farmer de úgy néz ki! - válaszolt azonnal Zsuzsi kétkedő tekintete láttán.
Zsizsegett az egész terem. Volt aki indián, volt aki robot vagy varázsló akart lenni. A lányok többsége királylány vagy boszorkány. Szellem, kupidó és szőlőfürt vagy pöttyös labda. Tóth Misi tavaly pöttyös labda volt, de utálta, mert mindenki belerúgott. Kriszti tavaly macska akart lenni, de inkább bankrablónak tűnt a fejére húzott fekete nejlon harisnya miatt. Pedig farka is volt. Zsuzsi tavaly is Piroska volt, mert van egy szép fonott kosárkája és egy apró piros szoknyája, meg köpenye. De Kriszti szerint az már uncsi lenne újra. Találjon ki Zsuzsi valami ötletesebbet. Dobos Etelka tavaly tudósnak öltözött, de mindenki csúfolta, mert az egyébként is vékony magas kislány nagy kerek szemüvege és fekete süvege csak jobban kihangsúlyozta a sovány  hosszú nyakát és a felette egyensúlyozó kerek fejét. Vas Zoli teknős volt. Az apukája ezermester, szóval olyan igazinak tűnt, ahogy mászkált teremből terembe, hogy természetesen ő nyerte meg a tavalyi versenyt az alsósok közül. Nagy Attilának igazi indián felszerelése volt, mert a nagynénje küldött neki Amerikából. Volt hozzá tomahawk és derékig érő tollas fejdísz. Csak különdíjat kapott, mivel nem saját kezűleg csinálták, hanem készen kapták. Emi néni megkopogtatta az asztalt, hogy most már csend legyen és jó lenne, ha a környezet ismeret óra folytatódhatna tovább.
Otthon Kriszti felpróbálta a kalapot, amit anyu a nagyszekrény hátuljában dugdosott. Igazából soha nem látta anyut, hogy ezt hordja. Furi is lett volna azokhoz a ruhákhoz amiket viselt. Olyan szőrös kalap volt és a teteje kicsit be volt nyomva, de ha akarta akkor ki lehetett a horpadást egyenesíteni és akkor csak egy sima női kalap lett. De ha benyomódott a teteje és a karimáját kicsit felfelé hajtotta, akkor tisztára olyan volt mint egy kovboj kalapja. A pöttyöket eltekintve...  
A következő hét közepétől lehetett tombolát venni és kiderült, hogy nem is a suliban lesz az alsósok versenye, hanem abban az utcában ahol a Vidám cukrászda is van. A mellette lévő házban van valami klubhelyiség és oda szervezték a hétvégi farsangot. Hogy miért, ezen Kriszti nem is gondolkozott. Lesz majd párizsis szendvics és minyon, amit azok az anyukák hoznak majd be akik mindíg segíteni szoktak az ilyen rendezvényeken. Általában a Dobos Etelka és a Sallai Margit anyukája segít a szervezésben de a Molnár Szilvi mindkét szülője is ott szokott lenni és figyelnek a gyerekekre és kenik a vajaskenyereket és zsírosdeszkákat. Kriszti szülei nem szoktak részt venni ezeken az eseményeken, mert általában dolgoznak vagy Gyöngyikét kérik meg, hogy kísérje el a húgát, úgyis ugyanabba a suliba jár. De ebben az évben már gyors és gépíró iskolába jár Gyöngyike mert tavaly ballagott a nyolcadik bével és szakmunkásképzőbe ment. Krisztit nagyon érdekelte a gépírás. A gyorsírás meg csupa kriksz kraksz volt számára, mert a szavakat lerövidítve, különböző jelekkel írták le. Anyut sokszor kérte, hogy menjenek el az X-be, ahol mindenfélét ki lehet kölcsönözni. A gumimatractól kezdve a babakocsin, fűnyírón és táskarádión keresztül az Erika táskaírógépig. Néhányszor ki is kölcsönözték és olyankor Kriszti otthon pötyögött, csak sokszor azt nem tudta, hogy mit írjon. Egyszer amikor a hatos villamoson utaztak anyuval, felírta az összes megálló nevét amit érintettek, egészen a Petőfi hídtól a Margit hídig és otthon legépelte egy szép fehér papírra. Tehát Kriszti elmesélte, hogy a farsanghoz még az úttesten sem kell átmenni, úgyhogy egyedül is el tud menni.  Valószínűleg négy előtt vége is lesz, így nem kell sötétben mászkálni az utcán. Szombaton délután lázasan készült a farsangra. Zsuzsi megbetegedett és sajnos nem tudott menni, így egyedül indult el. Anyu kabátot adott rá, de útközben levette és kigombolta a piros ingét, mint a vagány kovbojok. A bokalengetős gatyáján a kisdobos öve volt, és abba dugta bele a műanyag pisztolyt amit még tavaly a búcsúban kapott. Fején a nagy kalap és lábán a piros csizmája is pont olyan volt mint a kovbojoknak. Legalábbis Kriszti teljesen úgy érezte magát mint egy vadnyugati hős. Már reggel elkezdett esni a hó. A kis faházból, ami a bejárati ajtó mellett kívül volt most a bácsi jött ki. Amikor jó idő volt, akkor a néni bújt ki a házból. Középen a kis hőmérő kék higanyszála alig látszott, olyan pici volt és a mínusz három foknál állapodott meg. Két órára már igencsak nagy mennyiség hullott le. A járdákon megjelentek az előbb söprögető, majd hólapátoló emberek. Mire Kriszti a farsang helyszínére ért, a kalapja karimája tele volt hóval. Amikor belépett, jót nevettek rajta emiatt. Mindenki nagyon klasszul volt felöltözve. Természetesen királylányból volt a legtöbb de akadt igazi űrhajós ruhába öltözött fiú is, Horváth Kálmán. Kartonból és műanyagból készítette az apukája és rá volt írva az elejére, hogy CCCP és hogy Szojuz1 és az is, hogy Gagarin. A sisakján nagy vörös csillag. Szóval tényleg klassz volt. Nagy Attila újra indián volt, csak most az anyukája varrt neki igazi bőrmokaszint és rojtos mellényt, ezért nemcsak külön díjat kapott, hanem ő lett a második helyezet. Az űrhajós az első. A harmadik helyezet Tóth Ági volt, mert nővérkének öltözött és egy majdnem igazi injekciós tűje is volt a játék orvosi táskájában. Kriszti már többször kapott ilyen piros orvosi táskát, mert nagyon szeretett orvosost játszani a babáival, de egy idő után eltünedeztek a műanyag apró lázmérők és a sztetoszkópok meg a piros kis műanyag ollók is. De mindig kapott másikat hol születésnapjára, hol karácsonyra. Sajnos a kovbojfelszerelést nem díjazták semmivel, de volt kóla és narancslé is és Eszti néni az elsősök tanára hozott egy nagy tálca csokis sütit. Na, az egy perc alatt el is fogyott. Négy óra előtt valamivel ért véget a mulatság, mert szóltak, hogy már olyan nagy kint a hó, hogy jobb lesz ha a gyerekek elindulnak haza, mert volt aki messzebb lakott. Kriszti amikor kilépett az épületből, alig hitt a szemének, mert mindent magasan betakart a hófehér csillogó hó. Kétoldalt a járdán magasra tornyozták a bácsik akik az utat takarították, úgy, hogy Kriszti át sem látott a másik oldalra. Azért fütyörészve és a pisztolyát lóbálva elindult hazafelé. Az utcájukban azonban még a járdán is akkora hó volt, hogy Kriszti majd' elveszett benne. Apró lábaival nagyokat kellett lépnie, hogy haladjon. Néhány ember lapátolta a havat, de az annyira porhanyós volt, hogy folyton visszahullott a járdára. Egyszercsak megjelent Zsuzsi apukája, mert a gyógyszertárba volt, és Zsuzsinak vitt gyógyszert. Amikor meglátta a kislányt, hogy küzd meg minden lépéssel, megszánta és megkérdezte, hogy akarja-e Kriszti, hogy a nyakába vegye és úgy vigye hazáig. Kriszti gondolkozott, hogy egy kovboj felül-e egy másik ember nyakába, de úgy döntött, hogy Lajos bácsi lesz a ló - persze ezt neki nem mondja meg - és ő meg lovagol a hátán. Lajos bácsi kérdezgette, hogy milyen volt a farsang és Kriszti amiről tudott be is számolt. Megígérte, hogy hétfőn átviszi a leckét Zsuzsinak. Amikor a házukhoz értek, anyu már a kapuban állt és várta őt. Pont azon volt, hogy elindul Krisztit összeszedni mert már fél öt is elmúlt és sötétedett és ez a nagy hó is! Megköszönte Lajos bácsinak a kedvességét és a nagy piros kapu bezáródott mögöttük. 
- Na, nyertél te kovboj? - kérdezte Krisztit
- Nem sajnos. De jövőre én is űrhajós akarok lenni mert az nagyon klasszul nézett ki.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése