2017. január 17., kedd

A könyv



Az orrát a hideg kirakat üvegnek nyomta, úgy bámult be a könyvesbolt kirakatába. A fehér pára az arca körül betakarta az üveget, így egy idő után arrébb kellett mennie, hogy lásson. Tegnap tették ki az új könyveket és kiváncsian böngészte a címeket. Szellemleopárd, Tíz kicsi néger, Linkóci kapitány kalandjai, Bambi, Két Lotti, Harisnyás Pippi a Pöttyös sorozatokból, aztán a Mogyoró sorozatból a Mogyoró és a fiúk. Mondjuk az már túl komoly neki. Megakadt a szeme az egyik zöld csíkos könyv borítóján. Margot királyné gobelinjei. Hm, ez érdekesen hangzik. A piros kabátjának a zsebébe nyúlt és elővette a pénztárcáját. Anyutól kapta még tavaly szülinapjára. Kék volt és fehér pöttyök díszítették. Bár nehezen ment először a kinyitás, de egy idő után meglazult a fém rajta és könnyebben tudta használni. Hátránya az volt, hogy még akkor is kinyílt ha nem akarta. Most is néhány forint a zsebébe hullott. Leguggolt a kirakat alatt és megszámolta a pénzét. Karácsonyra Frici bácsitól kapott öt forintot, ráadásul ünnepek után kétszerre tudta csak visszavinni az üvegeket olyan sok volt. Sajnos az orosz pezsgős üveget nem vették vissza, csak a söröseket és a kólásakat. De kapott értük tizenkét forintot. Hármat pedig megspórólt amikor anyu adott a takarékbélyegre, ő pedig elfelejtett venni. Véletlenül először, aztán amikor másnap észrevette a zsebében maradt három forintot, inkább úgy döntött, hogy a megtakarításai közé teszi. Szóval most elég gazdag volt, mert húsz forintja lapult a zsebében. Ebből két könyvet is vehet.  Jövő héten lesz Gyöngyike születésnapja. Neki is venni kellene egy könyvet, mert szeret olvasni. De az is lehet, hogy üres kazettákat vesz mert anyu elárulta, hogy kap egy kazettás magnót, amivel a rádióból fel lehet venni a kedvenc számait! Ezért kell az üres kazetta,  hogy legyen mire felvenni a számokat. Úgy döntött, hogy egy könyvet vesz és a többit kazettára költi. Bár igazából azt sem tudta, hogy mennyibe kerül egy kazetta. Átnézett a másik oldalra, ahol a Dominó áruház kirakatai csillogtak. Ott van műszaki részleg is és meg tudja nézni a kazetta árát. Visszadugta a zsebébe a pénztárcát és a zebrához ment, hogy átkeljen az úton. Az áruházban nem voltak sokan, inkább a vevőszolgálatnál volt kisebb csoportosulás, mert a karácsonyra kapott műszaki dolgokat itt vették vissza vagy cserélték ki ha nem működött, vagy esetleg ha kettőt kapott belőle az illető. De csak akkor cseréltek, ha volt hozzá blokk. Ezt viszont sokan elfelejtették és hiába reklamáltak, hogy nézze meg, rá van írva az aljára, hogy Dominó áruház, az eladó csak széttárta a karját és annyit mondott: Sajnálom, ha nincs blokk, nincs csere. Ez a rend. 
Kriszti felment a második emeletre és megkereste a műszaki részleget. A pulton belül két kék köpenyes fiatal eladó beszélgetett. Kriszti alig érte fel a pultot, de odaállt és türelmesen várt amíg észreveszik. Eltelt vagy öt perc, de azok csak nem akarták észrevenni az apró kislányt a piros kabátban. Ekkor megszólalt. - Bocsánat! - még mindíg semmi nem történt. - Bocsánat! - mondta kicsit hangosabban és az egyik fiú aki kábé húsz éves lehetett és a haja a válláig ért és úgy nézett ki hátulról mint egy lány emiatt, megfordult. Renyhe kis bajusza és szakálla volt, és nyitott szájjal rágózott. Az arca tele volt piros és fehér pattanásokkal. Valószínű, hogy kiült az arcára az undor ahogy a pattanásokat nézte, mert a fiú nem túl kedvesen szólt oda neki. 
- Mi nem tetszik? Ekkor Kriszti háta mögé lépett egy kalapos és hosszú kabátos bácsi és helyette  válaszolt neki. 
- Fiatalember! Mit képzel? Hogy beszél a vevővel? Akarja, hogy elkérjem a panaszkönyvet? - és Krisztire nézve kacsintott egyet titokban, hogy a fiú ne lássa. Kriszti akkor ismerte fel Laci bácsit az iskola igazgatóját és picit ő is megilletődött. Fura volt így iskolán kívül, köpeny nélkül látni mint egy normális embert.  A fiú cseppet sem ijedt meg, hanem visszafordult a társához és mormogott valamit amiben a "vén fater" tisztán kivehető volt, de aztán megjátszott udvariassággal Kriszti felé fordult.
- Mit parancsolt a kedves vevő?
- Én a magnókazetták fogyasztói árát szeretném megtudni. - Úgy mondta, "fogyasztói ár", mert mindenre így volt írva amit vettek a boltban. És egyszer apu mesélte, hogy van nagykereskedelmi ár és kiskereskedelmi ár és fogyasztói ár is van, ami baromira igazságtalan mert irreálisan magasabb mint a nagykereskedelmi ár. Ezt az egyet megjegyezte, mert tetszett az a szó, hogy irreálisan, bár fogalma sem volt, mit jelenthet.
A fiú megfordult és a polcról három féle átlátszó műanyag fóliába csomagolt kazettát vett el és letette a pultra, majd megszólalt. - A Polimer tizenhárom forint, a Maxel tizenöt forint és a Sanyo húsz forint. Melyiket kéred?
Kriszti elhűlt, hogy ilyen drágák a kazetták és magában már számolgatta, hogy ha egyet vesz a legolcsóbból akkor csak hét forintja marad.
- Köszönöm, most egyiket sem. - mondta majd megfordult és elindult a földszint felé. 
- Akkor minek szedetted le velem? - kiáltott utána a fiú és bosszankodva pakolta vissza a kazettákat.
Laci bácsi a televíziókat nézegette amikor Kriszti elment mellette és köszönt, hogy  - Csókolom!
Az csak biccentett és a kezével intett neki. 

Kriszti visszament a könyvesboltba és benyitott az ajtaján. Imádta azt a jó könyv illatot ami ott fogadta. Amikor az iskolai könyveit megkapta év elején, nem győzte szagolgatni a papírlapokat, de csak néhány hétig voltak jó illatúak. Végigment a könyvespolcok mellett és megállapodott a gyermek és ifjúsági könyveknél és nézegetni kezdte a színes könyvborítókat. Néhány perc múltán felfedezte a kirakatban látott zöld fehér csíkos könyvet és levette a polcról. Megfordította és elolvasta a könyv tartalmát. 
Margot királyné gobelinjei,
"Hőse egy zárkózott, kicsit ábrándos gimnazista lány (épp most végezte az elsőt), és a regény cselekménye egy nyári építőtáborban játszódik, hol hősnőnk egy nagyszerű felfedezéssel akarja elkápráztatni társait. Hogy ebben az elkápráztatásban milyen szerepet játszik a réges-rég hol királynő gobelinje, izgalmasan bontakozik ki a feszült, érdekes történet során. "
Tetszett Krisztinek a könyv és a borítóra festett lány régies ruhában.  Bár nem volt biztos benne, hogy neki való. Megnézte a borító alján lévő fogyasztói árat és lassan vissza tette a polcra. Tizenhárom forint ötven fillér, az most nagyon drága lenne, ha még a kazettát is meg akarná venni. Végighúzta a könyvek bordázatán az ujjait ahogy a soron végigment. Végül megakadt az egyik zöld pöttyös könyv címénél. Harisnyás Pipi vagy Pippi, olvasta. Vicces név. Ezt a könyvet is levette és elolvasta a tartalmát. 
"Harisnyás Pippi  vagány, szeplős és vörös hajú kislány, aki a Villekulla-villában lakik. Van egy koffernyi pénze, így a szülei nélkül is elboldogul, a kertben tart egy lovat, a villában pedig egy Nilsson úr nevű majmot. Kerüli az iskolát, és ha csak teheti, barátaival, a szomszéd házban lakó Tomival és Annikával játszik, vagy kószál a városban."
Vicces, gondolta magában és megnézte az árát. Kilenc forint és húsz fillér. Nagyot sóhajtott és visszarakta ezt a könyvet is. Odament az eladónénihez és megkérdezte. 
- Csókolom, van olyan gyerekkönyv ami csak hét forintba kerül? A feltupírozott hajú idősebb néni rámosolygott. 
- Óh, hát nem is tudom. Várj megnézem neked - majd odasétált Krisztivel a gyerekkönyvekhez és elkezdett válogatni - Hány éves is vagy? - kérdezte a könyvek között böngészve.
- Kilenc...leszek.  Másodikos vagyok. 
- Oh értem. - mormolta a néni és levett néhány könyvet a polcról. Hát itt van a Csil Csal Füzike vagy a Csilicsali csalavári Csalavér....jaj nem, ez tíz forint.  Na várj csak van még itt szerintem. Szereted a verseket? - fordult hirtelen meg kezében egy vékonyka könyvel. 
- Igen szeretem. - válaszolt
- Nos ez a könyv egy Weöres Sándor nevű költő verseiből készült és az a címe, hogy Bóbita. Nagyon kedves versek vannak benne és csak hat forint.  
Kriszti nézegett a könyvet, szép képek voltak benne, de valahogy most nem vágyott verseskönyvre.  
- Nem szeretnéd? - kérdezte az eladó
- Nem, most nem köszönöm - nyújtotta vissza a néninek.
- Csak hét forintod van? - kérdezte, miközben néhány másik könyv árát nézegette.
- Van húsz forintom, de kazettát akarok venni a nővéremnek, mert születésnapja lesz és az tizenhárom forint.
- Oh...értem. És melyik könyvet szeretted volna?
Kriszti megmutatta a Harisnyás Pippit és a Margot királynét. 
- Hát, szerintem ez a csíkos még nem neked való, inkább a nővérednek. A Harisnyás  Pippi viszont aranyos könyv, én is megvettem az unokámnak nemrég. Nézte az árát a hátulján. Iiiigen...ez kilenc húsz - ránézett Kriszti savanyú ábrázatára, majd a pult felé nézett ahol a kolléganője épp egy vevőt szolgált ki - Add a hét forintod és blokkolom a könyvet - kacsintott Krisztire és már vitte is a pénztárgéphez. 
- Jolika! - kiáltott a fekete hajú sovány lányra - Írj légyszives egy jegyzőkönyet, hogy egy sérült könyvet leáraztunk.
- Mi sérült meg rajta? - nézett a könyvre Jolika.
- A hátulján elszakadt a borító. - mondta és miközben megfordította a könyvet a körmével végigszakította a könyvet elfedő ugyanolyan színű papírborítót - Nézd, hát nem szörnyű? - kacsintott a kissé meglepett Jolikára az idősebb asszony. 
- Dee. - válaszolt amaz és már vette is elő a kissé sárgás jegyzőkönyv blokkot és írta a könyv adatait. - Hány százalékot csökkent az értéke a könyvnek? - nézett Jolika a nőre. 
- Olyan huszonöt százalék szerintem. - forgatta a könyvet a kezében. 
Kriszti csak állt a pultnál és még mindíg az a döbbenet látszott az arcán mikor a néni elszakította a könyv borítóját. Az felé fordult. 
- Látod, ha leveszed a borítót, akkor ugyanolyan szép könyved lesz mint a borítóval. Ezt azért teszik rá, hogy ne porosodjon és az olvasáskor ne tegye az ember tönkre a könyvet. De te biztos fogsz rá így is vigyázni ugye? 
- Igen. - válaszolta piros arccal Kriszti és elővette a pénztárcáját és kiszámolta a néni tenyerébe a hét forintot, majd megkapta a blokkot és még tíz fillér visszajárót.
Kriszti kilépett a boltból a szépen behecsomagolt könyvével a hóna alatt és már azon gondolkozott, hogy délután elkezdi olvasni ha hazaér. A Dominóban újra felment az emeletre és a két fiú még mindíg ott támasztotta a pultot.
Türelmesen várt, majd újra megszólalt. - Bocsánat! - és újra  - Bocsánat! és újra - Bocsánat! És csak ekkor fordult meg a pattanásos képű fiú. 
- Na mi van? Mégis kell a kazi?  
- Igen, az olcsóbb. 
- Az olcsóbb az olcsóbb - mormolta a fiú és levette a Polimer kazettát a polcról.- Ez egy hatvan perces, jó lesz? 
- Igen. - bár fogalma sem volt, hogy a hatvan percet azt oldalanként vagy összesen jelenti. De nem akarta megkérdezni ettől az undok fiútól. Leszámolta a tizenhárom forintot a pénztárgép mellett lévő műanyag tálcára és elvette a kazettát és a blokkot. A blokk, az nagyon fontos mert ha nem jó akkor ezzel lehet visszajönni. És eltette a pénztárcájába. Lerohant az áruház lépcsőjén és olyan boldognak érezte magát, hogy mindent meg tudott venni amit akart. Még csak három körül járt az idő, úgyhogy leült a téren az egyik hintába és kicsomagolta a könyvét.

" Első fejezet, A kutyavilla lakói

A városka szép volt  és nyugodt, őszinte örömére derék lakosainak. Nem csoda, hogy tüstént megirigyelték tőlük az arra járók..."



1 megjegyzés:

  1. Na sajna beleestél abba hibába amit úgy szoktak emlegetni hogy a téma elveshtés. Szóval okps hogy eljutsz idaáig hogy sikerül megvenni az ajándékokat de itt abba kellene hagyni.Semmi elmélkeéds vagy akármilyen más fejtegetés. Max annyi hogy örült neki a gyöngyi és miután elolvasta elkérzted tőle te is elolvasni. Más nem passzolna bele és tük felesleges is.

    VálaszTörlés