2016. november 20., vasárnap

Kriszti karácsonya

A konyhában sütemény illata keveredik a zsírban sűlt rántott csirkecomb és  hal kissé nehéz szagával. A konyha asztalon  liszttel leszórt nyújtódeszkán kiterítve kelt tészta pihen. Egy fehér zománcozott tálban - amit egyébként anyu vájlingnak nevez- illatos darált dió van mazsolával és tejjel keverve. Ez lesz a beigli egyik tölteléke. Egy másikban darált mák citromhéjjal és mazsolával, meggyel. Kriszti egy kis kerek sütőformával karikákat szaggat a maradék tésztából.  Anyu a gázpalackot emeli meg ami a gáztűzhelyhez van csatlakoztatva. - Mindjárt kifogy - mondja halkan aztán bekiabál a szobába a becsukott ajtón keresztül - Anti! Kicserélted a másik palackot a múltkor? - Kicseréltem! - szól ki apu a szobából. A konyha ajtó most kinyílik és Gyöngyike jön be egy kockás kapucnis kabátban ami csupa hó. - Nagyon esik! - mondja és a söprűt amivel elseperte a ház elől a havat az ajtó mögé teszi.
- Anyu! Kimehetek hóembert csinálni? - ugrik fel  most Kriszti.
- Nincs még akkora hó. - mondja Gyöngyike. - Majd holnap.
- De holnap már nem lesz kedvem kimenni mert játszani fogok az ajándékokkal. - Mondja durcásan.
- És honnan tudod, hogy egyáltalán kapsz valamit? - kérdezi anyu tőle.
- Kapok. - morogja Kriszti.
- Akkor legalább csak úgy kimehetek az udvarra?- kuncsorog tovább.
- Menj, de ne vizezd össze magad nagyon! Várj! - Állítja meg  amikor Kriszti a szoba ajtó kilincsére teszi a kezét - kihozom a ruhád.
- Gyöngyike! Szerinted megkapod a gitárt amit kértél?
- Nem tudom. - válaszolja az. -Jó lenne...néz a nagy fehér kétszárnyú szoba ajtó felé vágyakozva.
Anyu kijön épp csak egy résen keresztül, hogy ne lehessen belátni a szobába, de azért a finom fenyőillat kiszökik azon a résen és összekeveredik az egyéb illatokkal. Ez a karácsony illata Krisztinek. Erre mindíg emlékezni fog. Magára veszi a kis kabátját és a mackónadrágot s a csizmát. Anyu sálat köt a kabátom kívül a nyakába és Kriszti szája elé húzza. Kinyílik az ajtó és kilép a lámpával megvilágított udvarra, ahol szakad a hó. A sárga lámpa fényében megcsillannak a frissen hullott hópelyhek és egyébként az egész udvar csillogó, hófehér és olyan tiszta minden. Kriszti lehúzza a sálat az arca elől és hagyja, hogy kinyújtott nyelvére szállingózzanak a hópelyhek. A tenyerébe is száll néhány és valóban  tökéletes mintázatúak. Pörög, forog az udvar közepén. A fenyőfa ágai megrogynak lassan a hó súlyától a feje fölött. Rajzol a lábával a frissen hullott hóba, megpróbál egy hógolyót gyúrni de még annyira friss, hogy széthullik a tenyerében összegyömöszkélt kupac. - Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves télapó! - Énekli egyre hangosabban kántálva ugyanazt a két sort, egészen addig amíg anyu kikiált, hogy most már befelé. Átázott nadrágját, kabátját az olajkályha mellé teszik száradni. Kriszti orra piros a hidegtől és szinte fáj a lábujjainak a meleg ahogy kibújik a csizmájából. Lassan kész a vacsora. Gyöngyikével megterítenek. - Anyu azt mondja, hogy egy hörcsögöt kapok....- mondja Gyöngyike kicsit megilletődve. - Az tök szuper lenne! - Ugrál Kriszti és teljesen elfeledkezik a saját ajándékáról. Anyu jön ki  a szobából, az ujját fogja. - Megharapott, mutatja a piros nyomot.
- Most téényleg? - kérdezi Gyöngyike és lassan elfeledkezik az áhított gitárról. Összedugják a fejüket, hogy miket lehet csinálni egy hörcsöggel. - Behozom apu egyik kalickáját amiben madarakat tartott! - Mondja Kriszti. - És venni kell neki magokat meg salátát! - Válaszol a nővére. Az asztal szépen meg van terítve végre, és a húsleveshez is kész van a cérnametélt. A sűlt hús és a hal már a nagy tálon pihen a krumplival. A beigli szépen felszeletelve egy kerek üvegtálon. Anyu bosszankodott ugyan, hogy a diós szétrepedt, de mindíg ezt mondja, pedig nagyon finom a beigli amit süt. Apu azt mondja, hogy még tőle tanulta  úgy, ahogy az anyukája csinálta. Vörösbor és Pepsi cola jár a vacsora mellé. Végre apu is kijön a szobából. Keze tele van piros pöttyökkel ahogy a fenyőtűk összeszurkálták miközben belekínlódta a fát a tartóba és beállította, hogy ne legyen ferde. Szép ruhát vesz mindenki, csinosat, ünnepélyeset. Apu ilyenkor szokta felvenni a fekete zippzáros kardigánját amelyen két vékony sárga csík van elől. Mindíg elmondja, hogy ezt még húsz éve vette Dániában és ez még mindíg kardigán és nem olyan vacak anyag mint amiket most gyártanak. 
Kriszti és Gyöngyike olyan izgatott, hogy alig bírják legyűrni az ünnepi vacsorát. Egyre csak a szoba ajtó felé vándorol a tekintetük. Aztán végre vége a vacsorának és apu előremegy, a többiek majd akkor jöhetnek amikor megszólal a kis csengő. És meghallják az ezüstös kis hangot a szobából, majd kinyílik az ajtó és a szoba sötétjében csak a csillagszórók fénye világít a menyezetig érő karácsonyfán. - Mennyből az angyal lejött hozzátok pásztorok, pásztorok...hogy Betlehembe sietve menve lássátok, lássátok... énekli a család, és a csillagszóró foszforos szaga összevegyül a fenyőágak friss zöld illatával. ...A kis jézuska ki  ma született jászolba, jászolba....Kriszti nézi a karácsonyfa alatt a babakocsit és a copfos babát ami majdnem akkora mint ő maga. Szőke haja van és szép színes ruhája, fehér cipője. Gyöngyike keresi a hörcsögöt, de csak egy akusztikus mogyorószín gitárt lát a fa alatt. Most valahogy picit csalódott, mert igaz, hogy nagyon vágyott egy gitárra de már kezdte magát beleélni a hörcsögbe...Az leszen néktek üdvözitőtök valóban...valóban... .- Boldog karácsonyt! - Mondja anyu - Boldog karácsonyt mondja apu és Kriszti már ugrik is a babáért és ölelgeti, szeretgeti. Könyvet is kap és szájharmónikát. Gyöngyike könnyes szemmel fogja a gitárt, anyu vígasztalja, apu meg bosszankodik, hogy túl jól sikerült az elterelő hadművelet, mert azt akarták hogy már lemondjon a gitárról amire úgy vágyott és hirtelen meglássa a fa alatt. De hát ez a hörcsögös félrevezetés nem volt jó ötlet. Anyu is kap ajándékot, szép sálat és kesztyűt. Kisztitől könyvet, Gyöngyike hímzett neki egy szép terítőt a polcra. Apu viccből elektromos piros tűzoltóautót kap, mert mindíg arra vágyott, de azért egy könyvet ő is kap mellé. Hamarosan elcsendesül a család, kezdődik a karácsony esti film a tévében, a Nyomorultak. Kriszti később a babáját Ketrinnek nevezi el, mint a kislányt a filmben. Későre jár de még senki nem álmos. Ilyenkor nem kötelező a lefekvés, Apu, anyu és Gyöngyike leülnek a konyha asztal mellé és társasoznak. Kriszti is beszáll mert imádja a ki nevet a végén-t és a lóversenyt! Éjfélig tart a mulatozás, közben fogy a beigli és a cola meg a bor is. A szobában lefekvéskor még sokáig nézi a magas fenyő árnyékát az ablak előtt. Babáját magához szorítva alszik el. 

1 megjegyzés:

  1. Jakj éds jó istenem. Noasztalgiázik az ember ilyeneket olvasva. Dacára annak hogy nem vagyubk katolikusok gyerekkorom óta mindig is volt karácsonyfám És ajándékozás is volt. Tudod nálu k a családban minden volt. Apám azt mondta mi a francot pereskednek egymássala vallások? Mindgyik valahol lőekopirozta a zsidókat. Jézus meg egy forradalmár zsidó rabbi volt. De ez lényegtelen. Szóval nálunk is földtől plafonig fenyő volt minden évben. Én mindig könyvet kértem mert már hatéves koromban olvastam ha nem is folyékonyan. Faltam a könyveket már akkor is. A kaja az ünnepi menű? Na ne tudd meg! halászlé rántott hal krumpli saláta kocsonya és ami szem szájnak ingere. Ez a jó szokásunk Izraelben is megmaradt. ma már nem csodálkoznak senkire sem rá ha karácsonyt tart. Tel Avivban már ugyan úgy van karácsonyi vásár. Csupán Béjtlehembe (magyarul a kenyér háza nem tudsz eljutni mert az arabok nem engedik hogy mint annó minden évben legyen éjféli mise.) Szóval visszaemlékeztem én is a meghitt karácsonyokra hogy együtt a család és az apám ül a zongoránál és karácsonyi dalokat játszik. De régen volt a fene egye meg. És már én is egy vénember vagyok egy 33 éves lény apja aki néha olyan mint egy 18 éves bakfis. Pedig két diplomája is van és egyegemen tanít. Eszem megáll hogy elszált az idő

    VálaszTörlés