2016. szeptember 1., csütörtök

Füstölgő szederfa

A Postahivatal épülete óriásinak tűnik Ahogy a nagy üveg bejáraton jönnek mennek az emberek. Kriszti felnéz a nagy kék plakátra amely a hivatal bejáratát díszíti. Már szépen el tudja olvasni, szinte teljesen folyékonyan. Egy öreg postásbácsi van a képen és azt mondja, hogy nagyon fontos hogy ezentúl ráírjuk a négy jegyű irányítószámot a levélborítékokra mert az új Toshiba gépek eszerint szortírozzák a leveleinket. Kriszti már tudja, hogy az ő irányítószámuk 1209. Az első szám Budapestet jelzi, a második kettő a kerületet. Ők a huszadik kerületben laknak tehát 20. Erre teljesen magától jött rá.  Ahogy bemegy az épületbe megnézi magát az üvegajtóban. Kis fekete műbőrszoknya van rajta aminek felső része is van mint a kantáros nadrágnak, az pedig piros szivecskés. Margit néni varrta neki húsvétra. Margit néni mindíg nagyon szépeket szokott neki varrni, ebben leli örömét. Neylonruhát és kis gombos otthonkát meg szoknyát. Anyu szokta megvenni az anyagot. Csak azt nem szereti amikor próbálni kell mert az nagyon hosszadalmas és tele van az anyag gombostűvel amire vigyázni kell amikor leveszi mert még nincs összevarrva és csak a kis szines gombostűk tartják össze. Volt mikor már nagyon unta és megsértődött hogy nem mehet még játszani. 
- Most truccolsz? Hiába truccolsz akkor is maradnod kell. - mondta Margit néni ilyenkor, pedig ő nem is truccolt...És egyáltalán milyen szó az, hogy "trucc"? Gondolja -  vagy, hogy "dröncölni" ...: "Ne dröncöld össze az ágyat, mert most csináltam meg! " 
Fehér fodros ujjú blúz, fehér zokni és piros szandi van rajta. Nagyon szeret ilyen szépen öltözködni. Odamegy az egyik ablakhoz és kér egy tantuszt a két forintjáért. Alig éri fel a pultot, de hangja határozottan  cseng, megmosolyogja a postás kisasszony.
Bemegy a fülkébe, a nehéz fekete láncos kagylót leveszi és a tantuszt bedobja a szürke készülékbe, majd tárcsáz. A készülék kicseng majd hangosan kéri a melléket a központos. -...Az Erzsikét? Mingyá' jön! Kriszti türelmesen vár, majd mikor anyu hangját meghallja, vékony hangján elmondja, hogy vett kenyeret meg fél liter tejet és visszahozta az üvegeket. - Jól van, nagyon ügyes vagy! Most mennem kell mert vége a szünetnek. Nagyon vigyázz visszafelé az úton! Nézz körül! 
Megigéri, hogy körülnéz majd elköszön és a nagy kagylót felakasztja, ami van vagy egy kiló.
Hangosan köszön amikor kilép a postáról akárha felnőtt lenne. Megnézi a könyvesbolt kirakatát. Az út másik oldalán van a Fővárosi Szabó Ervin könyvtár. Gyöngyikével szoktak oda járni, be van iratkozva, az emeleten van a gyerekkönyvtár és a fonotéka, ahol lemezeket lehet hallgatni fülhallgatóval. Kriszti kedvence a BoneyM. Szinte már az összes számukat ismeri de a legjobb a Brown girl in the ring, mert Gyöngyike lefordította, hogy az barna kislány a kőrben. 
Átmegy a forgalmas úton a zebrán, és megpróbál akkor menni amikor egy felnőtt is ott van. Nagyon veszélyes ez az út, sok autó jár itt, még kamionok is. Egyszer Gyöngyike mesélte, hogy egy gyereket elütött ott egy nagy kamion és meghalt. Látni is egy nagy barna foltot az úton, és Kriszti azt gondolta ez a gyerek vére, amit nem tudtak lemosni onnan. 
A játszótéren megáll azért, a szatyrot a korlátra akasztja és hintázik egyet. Egy idős ember megy keresztül a téren egy hosszú hajú fiatalabb nővel. A férfinak hosszú ősz haja van és hátul össze van fogva. Térdig érő fekete lakkcsizma van rajta és nagyon elegáns. Valaki azt mondta, író vagy valami művész. Bottal jár, és a nő belekarol. Kriszti hosszan nézi őket amíg lesétálnak a térről. Tecáék jelennek meg, odafutnak. - Szereztünk mezitlábas Kossuth-ot, kipróbálod? - Nem tudom. - mondja de azért velük megy. Teca és Andi felmásznak a tér sarkán álló szederfa dús lombjai közé. Kriszti is feltornázza magát, majd a felé nyújtott füstszűrő nélküli cigit elveszi. Apu is cigizik, de ő Sophiane-t szív, meg anyu is. Meggyújtják a cigit, és nagyon keserű. Köpködve a szájukba került dohánylevelektől és az erős füsttől attól függetlenül elszédülnek, hogy le sem tüdőzik. Majd eldobják, ennyit erről. Most már ezt is tudják. Kriszti majdnem a téren felejti a szatyrot de a sarokról visszarohan érte. Otthon teletömi a száját egressel meg ribizlivel épp amit talál a kertben, hogy a kesernyés ízt kiűzze a szájából. 
- Mit csinálsz te ott? - vonja kérdőre a hátamögé lépő Rózsi néni, miközben Kriszti a málnabokorban keres néhány szem ottmaradt málnát. Rózsi néni szigorúan vonja össze a szemét, kezében fehér zománcozott edény, tele körtével. Kriszti megdermed és gyorsan megfordul, szája tele még a másik sorban szedett ribizlivel, maszatos kezét lassan a hátamögé rakja.
- Femmit. - mormogja teli szájjal.
- Na menj gyorsan és szólj anyukádnak, hogy málnát loptál. Vagy majd én szólok neki ha hazajön. - mondja Rózsi néni és az edénnyel megfordul, egyik keze a derekán s lassan elindul a ház felé. 
- karikalábú, dobseggű...- suttogja Kriszti maga elé mert így nevezik a háta mögött a szigorú házinénit. 
Gyöngyike kijön a házból s kérdőn néz Krisztire, az csak megvonja a vállát és odamegy a kúthoz, hogy kezet mosson. 
Párizsis vajas kenyér paprikával a vacsora. Kint ül a kis verandán egy kis fonott székben, tányér az ölében és majszolja a kenyeret. A párizsit levette róla és a vékony szeletet összehajtja majd beleharap, hogy újra  kinyitva egy lyuk legyen a párizsi közepén. 
Nézi a kis háromkerekű bicaját ami a veranda végében áll. Szeret biciklizni vele de már elég kicsi sajnos. Apunak van egy nagy motorja ami a kamrában áll letakarva. Egy sárga MZ. Ezzel mentek le mindíg anyuval Bajára, és sokszor volt balesetük is mert az 51-es út nagyon veszélyes. Általában apu megúszta mindíg valami apró sérüléssel mert a kormányba kapaszkodott, de anyu aki a háta mögött ült, csak belé tudott kapaszkodni, így mikor estek akkor anyu csak repült vagy gurult, gurult sokat az úton. Ezért sokszor eltört a keze. Van is egy platinalemez alkarjában. Látszik is a nagy heg ahol megműtötték és összevarták. Anyu azt mondja, hogy ha egy repülőtéren átmenne a fémdetektoron akkor biztos kijelezne, meg, hogy a platina az nagyon drága, drágább mint az arany úgyhogy a keze sokat ér. Volt már olyan is, hogy a Kunsági csatornára vagy a Rakacai tóra mentek sátorozni és ők vonattal mentek apu meg motorral, aztán az állomáson egyenként odavitte őket a sátorhoz, hogy ne kelljen sokat gyalogolniuk. Kriszti azt nagyon szerette. A motor szagát is szerette. Ezért amikor apu szerelte a motort akkor ő is fogta a szerszámokat és a bicaján csavargatta a csavarokat, és fejjel lefelé fordította egészen addig, amíg egyszer ráült és a bicaj ülése lerogyott alatta. Aztán apu valahogy megjavította. De azért már jó lenne egy nagyobb bicaj. Álmodozva nézi a kis piros bringát. Jó lenne egy olyan roller is mint Robié, nagykerekű és mindkét lábbal rá lehet állni. De Robi azt Németből kapta, neki sose lesz olyan, de lehet hogy majd kölcsönkéri egyszer. 
Este az ágyban fekve hallja, hogy kint a konyhában beszélget anyu apuval.
- Idejött a Rózsi panaszkodni, hogy Kriszti megdézsmálta a málnájukat. -hallja anyu hangját
- Nincs is málnájuk már... Inkább gyógyíttassa az isiászát...nevet apu. - Mindketten úgy járnak mint aki beszart éppen, mert egész héten húzogatták a kötőgépet jobbra, balra. Mert a kötőgép egy hosszú sinen van és hogy dolgozzon a gép jobbra balra kell huzogatni egy kocsit rajta. Na ettől lett mindkettő dereka krepa...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése