2016. szeptember 8., csütörtök

Balatonban sej haj de jó...

Egy kisebb zöld bõrönd és egy nagyobb barna. Apu egész este a horgászbotjait szerelte fel különféle horgokkal, vastagabb damillal. Kis táskában Kriszti apróságai, pelenkás baba (anyu könyörgött, hogy ne vigyék mert majdnem akkora mint Kriszti) füzet, szinesek. Gyöngyike betuszkolja majomijót egy szatyorba, mert még mindíg azzal alszik. Hosszú kezū, hosszú lábú szõrõs majom, pont olyan mint egy csimpánz. Õ varrta sajátkezūleg. Nagyon jól varr, és rajzolni meg festeni is tud. Kriszti alig bír elaludni, reggel Balaton-világosra utaznak két hétre nyaralni. Annyira izgatott már napok óta, hiszen az egész vakációban ez a legszuperebb dolog. Minden évben mennek SZOT üdülõbe. Egyik  évben anyu munkahelye utalja ki nekik, másik évben apué. És mindkettõ a balcsin van. Világoson van a Kistext háza, ahol egyszerre három család nyaralhatott egyszerre. A kis fehér ház, közvetlenül a vízparton van, az állomástól nem messze a magas fenyõk alatt bújik meg. Dobos Tibiékkel szoktak egy turnusban lenni, volt úgy, hogy nem vonattal mentek hanem Dobosék Wartburgjába tuszakolták be magukat, a két apuka elõl, hátul a két anyuka és a három gyerek. Szuper volt. Kriszti viszont a vonatozást is szerette. Apu ilyenkor a két bõröndöt elcipelte a Dominó áruházig és fogott egy taxit amivel a Déli pályaudvarra mentek. A vonaton Kriszti mindíg addig könyörgött míg levehette a cipõjét mert csak akkor érezte magát komfortosan, felhúzott lábbal vagy állva kukucskált ki a lehúzott ablakon.
Persze amikor kisebb volt akkor oda kellett rá figyelni mert elég volt egy pillanat és Kriszti a félig nyitott ablakon dobálta ki elõször a mūanyag poharat, majd a keresztrejtvényt és a tollat végül a kis Sokol rádió következett. Mire anyu odanézett Kriszti lepakolta a kisasztalt a fülkében és megszabadította õket pár felesleges cucctól az ablakon keresztül. De akkor még csak három éves lehetett...
Széplakon volt a Papírgyár üdülõje ami nagyobb volt, de Siófok Ezüstparton pedig egy óriási magas épület volt az üdülõ. Vörös puha szõnyegek voltak mindenütt és fekete csempés, kádas fürdõszobájuk volt. Anyu lerogyott akkor az ágyra és azt mondta - két hét mennyország! - és elfutotta a könny a szemét mert nekik otthon még fürdõszobájuk és angol vécéjük se volt, pláne melegvizük... 
Itt teljes ellátás volt az üdülõ éttermében. Ha önellátós volt a nyaraló mint Világoson akkor a szakszervezet a befizetett pénzbõl egy csomót visszaadott ebédjegyben amit a Hableány étteremben lehetett levásárolni. Olyan sok volt, hogy néha az utolsó nap már apu cigit vett a megmaradt kuponokon hogy ne kelljen visszavinni Budapestre.
Ilyenkor mindennap strand után visszamentek a szállásukra, megfürödtek a fürdõszobában, majd lementek vacsorázni az étterembe. Utána még sétáltak egyet a parton és fagyiztak. Anyu és apu ilyenkor sosem veszekedett, apu mindent megengedett és sokat viccelõdött. Kriszti imádta a párizsi szeletet a Hableányban és a Gundel palacsintát. 
Jancsi, a Hableány jóképū pincére sokat sertepertélt körülöttük. A tizennégy éves csinos nõvére nagy barna szeme és derékig érõ haja volt ez az ok, de Kriszti ezt nem vette figyelembe. Neki is nagyon tetszett a jóképū tizenéves srác, egészen addig, míg egy alkalommal az ebéd után az asztalnál megállt és megkérdezte anyut, hogy "-Eszik még a kicsike? -" Ekkor lehervadt Kriszti arcáról a mosoly, mert vérig lett sértve. 
Az üdülõkben mindíg akadt hasonló korú gyerek akivel lehetett játszani. Kriszti szerette az elsõ nap estéjén megrendezett ismerkedési estet, mert mindíg vicces volt a felnõttekkel táncolni. Megtanult pingpongozni és tollasozni. Apu egyszer olyan messzire úszott el, hogy a Balaton közepén felkéredzkedett egy halászhajóra, hogy kifújja magát. Kriszti messzirõl is látta õt mert olyan fekete volt mint a négerek. Világoson Gyöngyike megszelidített egy sünit aki mindíg odajött hozzá és elfogadta a tejet amivel kínálta. És faragott egy kígyót az egyik faágból mert ahhoz is értett. Igaz szegény jól megvágta a kezét a bicskával. Anyu folyton a vízben volt egy nagy úszógumival mert úszni azt nem tudott, de mégis imádta a vizet. Apu meg amikor hülyéskedett a kollegáival a vízben belerúgott egy nagy kõbe és a nagylábujján felállt a köröm. Úgy hozta ki az egyik barátja ölben és mentek az ügyeletre hogy lekezeljék a lábát. 
Amikor este lett a szúnyogok ellepték a Balatont, és aki hagyta azt jól összecsípkedték, amit másnap lehetett vakarni addig míg az ember vére kiserkent. 
Utolsó nap szörnyū viharos volt az idõ, de azért apu lement a vízhez és megtöltött egy üveget igazi Balaton vízzel, amit aztán egy évig õrizgettek a Club99 whisky díszes üvegében. Egy pici Balaton ami jövõ nyaralásig emlékezteti õket a szép nyári napokra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése