2016. augusztus 28., vasárnap

Lenn a téren 1.


A Táncsics Mihály utca felől vékony, hét- vagy nyolc éves apró kislány sasszézva közeledik a tér felé. A sarkon megáll, elnéz a Komp presszó irányába, ahol épp Frici bácsi az állítólagos keresztapja egyensúlyozik kifelé a bejáraton. Mici sapkája félre van csúszva, fogai közt mezítlábas Fecske cigi.
- Csókolom Frici bácsi! - kiált vékonyka ám annál erőteljesebb hangon át a dülöngélő, pocakos embernek. Az csak int felé s majdnem elvéti a lépést a lépcsőn de megkapaszkodik a fémkorlátba, amit tán a védangyalok tettek a keze alá.
A kislány ezután jobbra néz, nem jön semmi, így átfut az úton. Pöttyös rövidnadrág és egy fehér csipkés blúz van rajta. Ritka, vékonyszálú haja két copfba van kötve két piros cseresznyés hajgumival, lábán piros kopott szandál. 
Befut a térre, ahol már ismerős arcok köszönnek vissza rá. Andi, Csilla, Eta, Teca, Edit. Van, amelyik már jóval idősebb nála. 
Még csak reggel kilenc, de a tér már  tele van gyerekkel. Jórészt szülők nélkül, mert június van, nyári szünet. Aki épp nem nyaral, vagy nem bízták a nagymamára, az a téren lóg egész nap vagy a pataknál, vagy a kis-duna parton, a Szúnyog szigeten. Krisztinek csak egy nagymamája van, de az Baján él, és csak nagyon ritkán jött fel Pestre, amikor anyu sokat nyaggatja, hogy jobb lesz itt neki. 
De a vizes, apró szoba-konyhás lakásban nem nagyon lett volna hely még egy embernek, így is négyen élnek itt, anyu, apu, ő és a nagylány, 13 éves nővére Gyöngyike. Igazából Brigitta volt a nővére neve de mindenki Gyöngyikének hívta. Kriszti soha nem értette miért. Ahogy anyut is Erzsikézték vagy Bözsikézték holott Julianna volt. A fene se érti ezt, gondolta sokszor. A nővérének két keresztneve is volt. A második Tünde. Neki bezzeg csak egy jutott, Krisztina...
Leül az egyik hintába, mert ezt szereti legjobban a téren. Magasba röpülni, szállni a piros láncos hintával, hogy a lába szinte megérinti az eget. Közben hangosan énekel, orrhangon, utánozva egy énekesnő hangját. "-Lenn a téren, lenn  a téren a hinta messze száll...hinta, hinta repül az égbe a sok gyereeek!..." Hangja is röpül, száll a levegőben, a lába kalimpál a ritmusra, ahogy egyre magasabbra hajtja a hintát. Közben azt gondolja, hogy híres énekesnő, mondjuk Kovács Kati, vagy a Koncz Zsuzsa. Várnak a hintára, egy idő után lelassít és fékez, majd kiugrik belőle. Átfut a szoborhoz, felmászik rá. Horváth Zsuzsi jön, az egyik barátja. Kuporognak a talapzat lépcsőjén, susmorognak, nevetgélnek. Zsuzsinak kissé mandulavágású szeme van, bongyor barna haja, és kissé pösze. A pataknál laknak. Kriszti át szokott néha menni, de nem játszani mert Zsuzsinak dolga van a suli után. Fel kell mosni, mosogatni a hasonlóan szegényes kis lakásban. Majd gyakorolnia kell, mert Zsuzsi klarinétozik. Kriszti megbűvölve bámulta a három részre szétszedett hangszert amikor Zsuzsi megmutatta neki. Úgy feküdt a zöld bársony tokjában, mint egy ékszer. 
- Én is szeretnék klarinétozni! - mondta akkor este anyunak, miközben a hokedlire tett lavórban ült és anyu a nyakát suvickolta. 
- Nem hiszem, hogy ki tudnánk fizetni Krisztike. Az a hangszer elég drága, de majd megnézem. 
Persze nem lett ebből se semmi. Kriszti a következő héten már inkább énekesnõ, aztán motorszerelő, majd tanítónéni akart lenni. 
Zsuzsiéknak volt egy nagy komondorjuk is, aminek a szőre tisztára össze volt csomósodva, és nagyon büdös volt. 
- Átjössz? - kérdezi Zsuzsitól. 
- Homokozunk meg szedünk málnát. Rózsi néniék nyaralni mentek és megengedték, hogy a megérett málnát leszedjük.
- Nem tudom, meg kell kérdeznem a  nővérem. 
- Minek? Azt sem tudja, hol vagy...
- De tudnia kell. Anyu nem enged el mindig.
- Engem elengednek. - szegte fel öntudatos kis állát Kriszti. - anyu megbízik bennem, még a közértbe is elmehetek...egyedül. Azért majd átjössz? - vált kérlelőre.
- Ebéd után...lehet. 
Teca bátyja tök részegen dülöngélve masírozik át a téren, hangosan kiabál. - Tecaaaa! A kurvanyád...gyere haza mer' megin' elvesztettem a kulcsom! Tecaaaa!! - Sovány, hippiszerű huszonéves férfi, piszkos kék ingben, szakadt szövet nadrágban. Kezében cigaretta úgy hadonászik feléjük. - Hé! Nem láttátok a Tecát? 
- Nem! - vágja rá gyorsan,  de a szeme sarkából látja, hogy a tizennégy éves nyurga lány átfut az úton, be az Táncsics utcába. Ő is felpattan, és Zsuzsival kézen fogva elrohannak a Duna-part irányába. Kriszti fél a részeg emberektől, akkor is ha kedvesek, pláne ha törnek zúznak. Apu is szokott inni és ha olyankor mérges akkor felborítja a bútorokat. Egyszer anyu épp hogy kikapta Krisztit a lavórból, hogy rá ne dőljön a nagy világoszöld fiókos fa asztal amit apu feléjük borított. Akkor nem volt erőspaprika otthon, az volt a baj. Később amikor apu már mindent felborított és kidühöngte magát, elment a haverokhoz. Vicces volt, hogy a szalámi ott virított a falon. De azt sem szerette amikor apu viccelődött, mert akkor valami ijesztő dolgot akart csinálni. Felmászott a nagy kapu tetejére és a magas kőpárkányról leugrott anyu elé amikor éjszaka jött haza a munkából. Előtte behintőporozta az arcát és papírból vámpírfogat csinált. Anyu mindig nagyon megijedt és Kriszti meg félt, hogy valakinek baja esik.
Zsuzsival odafutnak a Duna parthoz levezető hosszú lépcsőkhöz. Kétoldalt magasra nőtt a gaz, s mindig nagyon büdös, döglött macska szag volt. 
-Lemegyünk? Kérdezte.
- Nem, most mennem kell haza, mert gyakorolnom kell. - mondta Zsuzsi.
Visszafutottak a sarokig és megnézték, hogy a Teca bátyja eltűnt-e már. Nem látták sehol, biztos elment a Vidámba, ahol még elborozgat estig. Aztán meg szokta bánni, hogy ilyen részeges. A múltkor  látta, hogy azt kiabálja, hogy "-szemét állat vagyok!" és közben belevágta többször is a kezét a zöld kapuba aminek fölül dárdaszerű tüskéi voltak. Tiszta vér volt minden...
Végigfutnak  az utcán és megállnak a 117-es szám előtt egy magas, piros, kétszárnyú fa kapunál. 
- Na? Bejössz? Megmutatom a Patti babámat amit anyu hozott amikor Lillafüreden kirándult a kollégáival! Olyan szép! Fekete hosszú haja van!
Anyu a Papírgyárban dolgozott három műszakban. Néha elment a kollégáival brigád buliba vagy kirándulni. Ilyenkor mindig hozott Krisztinek valamit.
Zsuzsi bólint. Kriszti fellép egy odakészített macskakőre, hogy elérje a csöngőt majd hármat csönget. 

Egy csöngetés a Rózsi néniéké, ők a háztulajdonosok. Két csöngetés a Margit nénié, aki egy öreg  néni volt. Az első házban lakott az udvarban. Egyszer valaki egyszer csöngetett. Kriszti és Rózsi néni fia, Robika egyszerre futottak a kapuhoz. Robika annyi idős volt, mint Kriszti de kétszer akkora. -Nem neked csöngettek! Rivallt rá Krisztire majd a tenyérnyi vaskulcsot a kislány fejéhez csapta, amin felrepedt a bőr és dőlt a vér belőle. Rózsi néni még nem volt otthon és miután anyu leápolta Kriszti fejét, mondta Robikának, hogy ne szóljon az anyukájának mert tudta, hogy nagyon szigorúan megbünteti majd. Nem ad neki vizet vagy egész este matek feladatokat kell írnia, esetleg jól elverik szíjjal. Amikor Rózsi néni hazajött  Robika bömbölve közölte vele, hogy rossz volt. És jól ki is kapott. Rózsi néni rettegésbe tartotta Robikát de még Misi bácsit, a férjét is.

Gyöngyike kijön és beengedi a lányokat. Gyöngyikének szép hosszú sötétbarna haja van. Elől fufrus. Kriszti is szeretne ilyen hosszú hajat de mindig levágják rövidre, hogy erősödjön. Szereti ha Gyöngyike megengedi hogy fésülje a haját. Berohan a szobába ahol kikotorja a játékai közül a Pattit. Megmutatja Zsuzsinak. 
-Tényleg szép. - mondja Zsuzsi és a baba haját simogatja. Neki csak egy babája van, de az még a nővéréé volt.  
- Gyere! Húzza maga után a barátját. Feláll a világoszöld kredenc előtt lévő hokedlira és kivesz két átlátszó műanyag kis tálkát. Egy pirosat és egy zöldet. A pirosat Zsuzsi kezébe nyomja majd előremegy félrehajtva a gézből készült szunyoghálót és kilép az udvarra. Szeret itt játszani, igazi kis dzsungel neki a kert. Hátul van egy homokozó egy fenyőfa és egy diófa árnyékában. Tövében kerti csap. Onnan hodják be a vizet, mert a lakásban nincs. A fehér vödör a tiszta vizes a szürke fém vödör a szennyes vizes.  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése