2016. augusztus 29., hétfő

Eccáháré


A magas piros kapu mellett van egy kis alagút ahol az esővíz kifolyhat, mellette egy nagy tégla. Ez alatt rejti el a kulcsot Gyöngyike amikor Krisztinél nincs kulcs vagy a későn hazaérkező anyunak, hogy be tudjon jönni, mert kulcsból csak kettő van. Kriszti ma egyedül van, vagyis mégsem, mivel az éjszakás apu bent alszik az egyetlen szobában ahol a család lakik. A szobán kívül csak a konyha van és egy spejz, de abban csak lim-lomok, egerek vannak. Apu megmondta Krisztinek, hogy nagyon csöndben legyen, vagy inkább menjen ki játszani az udvarra vagy menjen át a barátnőihez a szomszédba mert ki kell aludnia magát. Ha nem alussza ki magát, akkor este a szövő gyárban levágja az ujját a gép. Kriszti megeszi a reggelijét ami egy szép bögrében van, aminek virágcsokor van az oldalán. Kakaóba áztatott kifli karikák vannak benne ami nagyon finom. Kimegy az udvarra. Még korán van átmenni a Kovács Andihoz aki a szomszédban lakik a tesóival egy hosszú házban ahol több család is él. Az Andival együtt jár  a Zalkába ahová egyedül szokott már reggel menni amikor nincs szünet. Andinak van két kistestvére, Anita és Angéla. Az anyukájának nincs elől foga. Valószínű, hogy az apukájuk verte ki, mert az sokat kiabál és verekszik. Irénke néninek sokszor van kék folt a szeme alatt és Kriszti megkérdezte egyszer, hogy mit csinált vele. Azt mondta, hogy takarított és megcsípte a pók. Persze ez nehezen volt hihető. Irénke néni kedves, de sokat kiabál és ha meg akarja ijeszteni a gyerekeket, hogy valamit nem szabad, akkor mindig azt mondja " Ha rossz leszel, akkor jön a zsákos ember és elvisz!
Andival jobb volt jóba lenni, mert jól tudott verekedni és könnyen eljárt a keze néha ok nélkül is. Általában az volt amit ő akart. Kriszti csak akkor ment át hozzájuk, ha már tényleg nem volt más választása és nagyon unatkozott.
Fogja a kulcsot, hogy ha előbb jönne haza Gyöngyike akkor ne csöngessen hanem a rejtekhelyről vegye el.   Délben Krisztinek is haza kell jönnie, mert anyu Margit nénire bízta őt, hogy adjon ebédet neki és legyen valaki aki tudja hol van. Felmegy a kis lépcsőn Margit néni házához és benyit hozzá, hogy szóljon, kimegy játszani. Margit néni nagyon öreg, de legalább hatvanöt éves. Szép a háza, csak kicsit öreg szagú, de Kriszti ezt nem bánja. Szereti nézegetni a szobában a fehér kis csipke terítőn a kis porcelán figurákat és Margit néni keresztlányát a képen ahol nagyon szép ruhában áll egy műteremben, kezében kis virágcsokor és rózsafüzér. Margit néni azt mondta, a kislány első áldozó volt, amiről Kriszti nem tudta micsoda, de a ruha tetszett neki. Róla nem volt nagyon kép, mert Anyunak és Apunak nem volt ideje elmenni a fényképészhez, pedig nem volt messze. Gyöngyikéről voltak kisbabás fotók amin fekszik pucéran egy szőrös takarón vagy áll egy asztal mellett, kezében valami gumi zsiráffal, fülében fülbevaló.  Kérdezte anyutól, hogy róla miért nincs kép, de anyu azt mondta, hogy tervezték, hogy elmennek vele de aztán mindig közbejött valami.  "- De ugyanúgy néztél ki mint a nővéred! "
Ez persze nem igaz, mert Gyöngyike mondta, hogy ő nagyon szép kopasz kisbaba volt, de Kriszti meg olyan volt mint egy kis béka, és fekete haja égnek állt. Amikor anyu hazahozta őt a szülő otthonból,  apu azt mondta Gyöngyikének, hogy "- Most már nem te vagy a libling! " Amiért Gyöngyike nagyon utálta őt akkor. Kriszti nem igazán tudta, mit jelent az, hogy libling, de gondolta, hogy valami jó dolog lehet.

Margit néni a rádiót hallgatja halkan, közben borsóleves fő a tűzhelyen. Ő úgy mondta, hogy sparhelt, és a nagy fém edényre azt, hogy vajling. Margit néni ha kiment az utcára és egy másik öreg nénivel találkozott akkor svábul beszélt, és Kriszti nem értett semmit csak zagyva karattyolást. Soroksár sváb település, a háziak is azok. A Wégnerék...vagyis csak Rózsi néni, mert a férjét Kovács Mihálynak hívják. Valószínű, hogy a ház a Rózsi néni szüleié, mert az apukája - az öreg Wégner -sokszor jött oda és permetezte a szőlőt. Hátán egy nagy sárga tartállyal, jobb kezével pumpálta a tartály oldalán lévő kart a bal kezében tartotta a vékony fém csövet amiből az a nagyon büdös méreg jött ki amit a szőlőre permetezett, hogy ne egyék meg a kártevők. Az öreg Wégnernek Krisztiék is kártevők voltak mert nem szerette se a gyerekeket se a szüleiket. Egyszer apu megkergette egy vasvillával mert valamit mondott Krisztire és  a nővérére, valami csúnyát. "- kinyírlak te büdös vén sváb! " kiabálta apu, az öreg meg csak annyit tudott hebegni, hogy " -na ne csinálja Anti...na ne..ne- " De aztán persze nem esett  bántódása, mert mégiscsak a lánya házában voltak egy kis kukszilukban bérlők. Így mondta apu Krisztinek és a tanács embereinek is amikor kijöttek környezet tanulmányra.  Már vagy tíz éve beadták a lakás igénylést és nem kaptak semmit pedig a lakás vizes is volt, penészes is. Apunak minden tavasszal ki kellett meszelni, hogy ne rohadjon el a vályogból készült fal.
- Margit néni, kaphatok a leves után majd barátfülét is? - 
- Azt holnapra csinálom, de majd adok egy kicsit. De hogy nézel ki? Maszatos az arcod, mosd meg ott a fali kútnál! 
Margit néninek volt víz a házában és vécéje.  Nagy redőnyös ablakai voltak a szobában amin keresztül ki lehetett nézni az utcára, és nagy bim-bammos órája ami nagyon hangosan ketyegett.
Kriszti megmossa az arcát és megígéri, hogy ebédkor hazajön. Kimegy a kapun és a kulcsot elrejti a tégla alá. Az utcán elmegy a Vecsési utca sarkáig, ahol van egy kis közért. 

Vesz egy csomag Zizit mert van nála egy-ötven. A múltkor visszavitte a nagyközértbe az üres sörösüvegeket meg a két kólásat. Alig bírta el de lecipelte és kapott érte  három-ötvenet, mert a sörösüveg húsz fillért ért a nagy egy literes kólás pedig ötven fillért! 
A színes cukorkával bevont puffasztott rizs gyorsan fogy a fehér papír zacskóból. Kriszti leül a bolt elé a lépcsőre és nézi, hogyan jönnek mennek az emberek az utcán: Szemben a sarkon van egy úri szabó, aztán lejjebb a Vecsési utcában ahogy kanyarodott lefelé az út a Kis-Duna utcájába egy borozó. Kriszti is szokott odajárni vasárnaponként mert a kancsóval elküldik őt borért az ebédhez. Fél liter rizling és fél liter kékfrankos.  

A közértbe lépő emberek köszönnek neki vagy megsimogatják a fejét. Szinte az egész utcában ismerik. Szeret beszélgetni a felnőttekkel ha találkozik velük és sokat tud beszélni. Jókat mosolyognak rajta, hogy micsoda figura. És nagyon segítőkész is. Van egy néni az utcában aki nagyon öreg, és egyszer Kriszti segített neki hazacipelni a szatyrait. Akkor behívta, megmutatta a fia képét aki meghalt a háborúban. Egy lánya is volt, de már ő sem él.  Tele volt apró műanyag játékokkal az egyik polc. Baba kocsi, pici műanyag kerekekkel amelyek forogtak és az ernyőjét is fel lehetett hajtani, tisztára mint az igazinak. Pici műanyag babák meg bútorok.  Kriszti akárhányszor arra járt és beszélgetett a nénivel, kapott egy  apró játékot tőle. Ő már úgyse tud velük mit kezdeni és legalább valaki örül neki.
Egy másik házban Ilonka néni és Frici bácsi lakott, aki sokszor volt részeg és szegény Ilonka nénit ő viszi egyszer a sírba. Anyu azt mondta hogy ők a kereszt szülei Krisztinek de ez nem volt igaz, mert Gyöngyikének volt csak keresztelője. De amikor odament akkor kapott egy Sport szeletet Ilonka nénitől és látta, hogy van a polcon még egy csomó belőle. Nem értette, hogy tudják megállni, hogy nem eszik meg az összeset, mert náluk elfogy egy nap alatt minden finomság. A Sport szelet volt a kedvenc csokija.
Andi tűnik fel a tesójával és vesznek egy Túró Rudit maguknak. 
- Átjössz énekeset játszani a Tecáékhoz? - Kérdezi.
- Igen, de nincs otthon a Teca bátyja? Mert akkor nem megyek...
- Nincs, de ha jön akkor átmegyünk hozzánk. Anita ne turkálj az orrodban! - feddi meg az öt éves tesóját aki maszatos arccal majszolja tovább az édességet. Szőke haja van, akár a nővérének és kék szeme. Szép kislány, szebb mint Andi, mert annak hosszúkásabb az arca és a fogai is  nagyok. Azért Kriszti még őt is szebbnek találja magánál, mert neki csak kese barna haja és sima barna szeme van, semmi különös. Bemennek Tecáékhoz, aki már nagyobb mint ők, és a barátnője Edit is ott van. Edit nagyon szép lány. Barna bőre, sötét haja van és óriási kerek kék szemei csak úgy világítanak az arcában. A hosszú udvar végén a kamrák előtt egy fa ládára áll az előadó és énekel. Kriszti nagyon szereti ezt a játékot. Hangosan énekli az "Egy hamvas arcú kisgyerek.." című dalt  s most  utánozza Kovács Kati  hangját. Edit azt énekli: -Eccáhááréé nátingmore hááréé..... Ezt a hozzá hasonlóan szép énekesnő Bonnie Tyler énekli mostanában a rádióban. Közben kezét felemelve forog kőrbe. Kriszti csak bámulja. - Ilyen szeretnék én is lenni...- gondolja.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése